Digitális Bátor Tábor / Bátorkodópálya / Terápiás rekreáció a gyakorlatban

Terápiás rekreáció a gyakorlatban

Ha már sejted, mi fán terem a terápiás rekreáció, nézzük, hogy néz ki mindez a gyakorlatban!
Összegyűjtöttük egy játékos foglalkozás fő ismérveit, amit a saját csoportodra (osztályodra, gyerekeidre, kollégáidra) szabva bármikor bevethetsz!

Ha már sejted, mi fán terem a terápiás rekreáció, nézzük, hogy néz ki mindez a gyakorlatban!
Összegyűjtöttük egy játékos foglalkozás fő ismérveit, amit a saját csoportodra (osztályodra, gyerekeidre, kollégáidra) szabva bármikor bevethetsz!

ELŐKÉSZÜLETEK: biztonság – biztonság – biztonság!

A terápiás rekreáció (TR) módszertan első és legfontosabb lépése a fizikailag és érzelmileg biztonságos légkör megteremtése. A gyerekek (és a felnőttek is) akkor tudnak felszabadulni és beleengedni magukat a játékba, ha biztonságban érzik magukat.

Kezdd magaddal! A csoport csak akkor tud kapcsolódni hozzád, ha te is jól érzed magad a szerepedben. Gondold végig, neked mire van szükséged? Attól érzed magad biztonságban, ha van melletted egy társ? Keress egy partnert, aki segít levezetni a foglalkozást! Ha átbeszélted a menetrended valakivel? Tedd meg! A foglalkozás előtt szükséged van még egy kávéra? Tervezd be az idődbe! Izgulsz? Ez nem baj, a rutinos trénerekkel is előfordul, ha új résztvevőkkel találkoznak.

Biztonságos tér Mindig legyen információd az adott térről, akár tanteremről, egy rétről vagy bármilyen területről van szó. Fontos, hogy időben érj oda, legyen időd berendezni. A fizikai biztonság megteremtéséhez gondold át, milyen életkorú résztvevőket vársz, és annak megfelelően keresd meg az esetleges problémás pontokat (pl. kisebb gyerekeknél a konnektor elérhetősége, polcok stabilitása stb.) A foglalkozás egésze során figyelj a fizikai biztonságra! Csak olyan játékokat játsszatok, amik biztonságosan kivitelezhetőek! Ez mindig a foglalkozás vezetőjének felelőssége és feladata.

Az a kis plusz Attól függően, hogy milyen foglalkozásra készülsz, rendezd el a székeket. Ha van lehetőség közben nassolni, akkor azt is készítsd ki, teázáshoz készítsd be a hosszabbítót és a vízforralót. A nyomtatott anyagok a széken várják az érkezőket. Amennyiben új a csoport, készíts ki etikett papírokat vagy nyakba akasztós névtáblákat, hogy rögtön megérkezés után nevükön tudd szólítani a résztvevőket.

Az előkészületek maximum fél órát vesznek igénybe, viszont a résztvevőknek sokat jelent, ha érzik, hogy vártad őket, készültél a közös időre. 

FELVEZETÉS: a foglalkozás elindítása

A résztvevők biztonságérzetét az is növeli, ha tudják, mi fog történni velük abban az időben, amit veled töltenek. Hogyan tudod ezt biztosítani? Beszéld át velük a menetrendet, esetleg tedd is ki valahová. 

Bár a nap során nagy valószínűséggel el fogsz térni az előre kialakított menetrendtől – ami nem baj, hiszen így jobban a résztvevők igényéhez tudod igazítani majd a foglalkozást –a záró időpontot igyekezz tartani!

Amennyiben mégis hosszabb lenne a program, azt mindenképp egyeztesd és beszéld meg a csoporttal.

JÁTÉKOK és a TR körforgás
A játékok, feladatok kiválasztásánál figyelj arra, hogy legyen íve a foglalkozásnak: az elejére érdemes bemelegítő, úgynevezett jégtörő játékokat gyűjteni, utána jöhet a fő játék vagy beszélgetés egy adott témáról, a végén pedig értékeljétek a közösen eltöltött időt, a résztvevők adjanak visszajelzést egymásnak és neked is.
Játékötletekhez kattints ide! 

A foglalkozáson a már ismert TR kör elemein vezetjük végig a résztvevőket.

A kör első állomása a kihívás, amit több szinten is teljesíthető játékkal biztosítasz a résztvevőknek. Ezt követi a sikerélmény, mivel a saját maguk által választott szintet teljesítették. Erről visszajelzést adsz nekik, aminek eredményeként új készséget fedeznek fel magukban, vagy megerősödnek egy már ismert készségben. Amikor legközelebb hasonló helyzettel néznek szembe (például folytatják a játékot), valószínűleg már egy magasabb kihívást választanak, így a TR kör valójában egy végtelen spirállá áll össze.

Hogyan valósíthatod meg a TR kört?

A TR az emberek pszichológiai alapszükségleteire épít, vagyis az autonómiára, a kompetencia és a közösséghez tartozás érzésére. Hogyan tudod ezeket a saját programodban biztosítani nekik?

Autonómia Hagyj választási lehetőséget! Mindenki dönthesse el, hogy részt szeretne-e venni a következő játékban, de az adott játék többféle szintjével is készülj, hogy a résztvevők kiválaszthassák a számukra megfelelő kihívást.

Vegyük például az UNO kártyajátékot: eldönthetitek, hogy mennyi szabálykártyával kezditek a játékot. Beleteszitek mindet már az első körben, vagy elsőként csak a plusz kártyákat kiszabókat használjátok és fokozatosan kerülnek majd bele a kört visszafordító vagy a színt kérő kártyák?

Minél több választási lehetőséget biztosítasz, annál inkább biztonságban érzik magukat, hiszen ők határozták meg a kihívási szintet és magukénak érzik a feladatot. Fontos, hogy ezekkel a szintekkel már korábban készülj! Legyen a fejedben, hogy mihez tudsz nyúlni, ha egy feladatot túl gyorsan oldanak meg, vagy ellenkezőleg, túl nehéznek tűnik. Amikor valaki szintet választ, érdemes odafigyelni, hogy valóban kihívást jelentsen számára, hiszen így tud majd új dolgot tanulni magáról!

Kompetencia A hozzáértés érzése a visszajelzés során erősödik meg a résztvevőkben. A foglalkozás elején mindenkinek van egy képe saját magáról, tudja, milyen erősségei vannak. A játékok során remélhetőleg újabb, eddig ismeretlen erősségeket fedez fel magában, amit a későbbiekben is tud kamatoztatni. Kompetensnek érzi magát a helyzetben, hiszen korábban már tapasztalta, hogy igenis képes megoldani.

Közösséghez tartozás Amint belépnek a terembe és kijelented, hogy a foglalkozás résztvevői a jelenlévők, már egy közösséget alakítasz. A korábban felsorolt lépésekkel megteremtheted azt a közeget, ahol a résztvevők önmaguk lehetnek, te pedig nyugodt és hiteles vezetője vagy a csoportnak.

VISSZAJELZÉS

A visszajelzés a TR kör elengedhetetlen része: a gyors „like” jeltől a részletes visszajelzésig sokféle formája lehet. Ahogy a megfelelő helye és ideje is az adott helyzettől függ.

Ha van rá lehetőség, a foglalkozás alatt személyesen is megbeszélheted a résztvevőkkel, de a főjáték végén mindenképpen érdemes hosszabb időt hagyni a közös munkára való visszatekintésre.

A visszajelzés érkezhet tőled, de a csoport többi tagjától is (utóbbi néha meghatározóbb, mint a foglalkozás vezetőjének visszajelzése). Fontos, hogy a résztvevők megoszthassák az érzéseiket – még a nehezeket is.

A visszajelzés lehet szóbeli, de használhatsz különböző eszközöket, sablonokat is, amik segítségével végiggondolhatják a foglalkozás eseményeit. 

Vegyük például egy fa képét: a gyökeréhez összegyűjthetik azokat a tulajdonságokat, amikkel korábban rendelkeztek, a törzsére felírhatják, amit most tapasztaltak meg önmagukról, a lombjára pedig az kerül, amiben legközelebb fejlődni szeretne, és hogy hogyan érheti ezt el.

 

A visszajelzés mentén a résztvevő valószínűleg vagy újat tanul magáról, vagy egy korábban ismert készsége erősödik meg. Hogy ezt mire tudja a későbbiekben használni, nem feltétlenül kristályosodik ki a foglalkozás alatt. Ami nem baj! A lényeg, hogy megteremtsd a lehetőséget a tanulásra és a fejlődésre, és bízz abban, hogy mindez egyszer csak „szárba kap”. Éppen ezért sose légy rest visszajelezni, akár a legegyszerűbb formában is, mert lehet, hogy olyat veszel észre, ami felett ő elsiklana.

Amikor nem sikerül
És mi történik, ha mégsem sikerül a kihívás? Ilyen is előfordul, de ettől sem kell megijedni, hiszen ezekből a szituációkból is nagyon sokat lehet tanulni önmagunkról. Csak át kell állítani a gondolkodásunkat a sikertelenségről arra, hogy mit tanulhatok ebből a helyzetből.

Reméljük, ezzel a néhány tippel segítettünk egy cseppnyi Bátor Tábort varázsolni a saját környezetedbe is!